Oázis a szőlőskertben
Budakeszi nevét egy 1296-os keltezésű oklevélből következtetve az ősi Keszi törzs valamelyik nemzetségétől kaphatta. A település helyén már az új kőkorszakban éltek emberek, és jelentős régészeti leleteket találtak itt a római korból is. A honfoglalás, majd az államalapítás után a település mindenkori fejlődését elősegítette, hogy fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék - Székesfehérvár, Tinnye - Esztergom főútvonalában fekszik. Esztergom felé ezen az úton közlekedtek, hogy a Visegrád felé vezető utak vámjait kikerüljék. A XIX. század második feléig a mezőgazdasági termelés, elsősorban a szőlő- és bortermelés, gyümölcstermesztés jellemző a településre, amelynek elsődleges piaca Pest és Buda volt. A város déli határának dombjain szőlőskerteket alakítottak ki, innen kapta a nevét a mai Szőlőskert városrész.
Szőlőt már csak elvétve találni ezen a területen, de az Oázis Kertészet, feléleszti a „kertész” hagyományokat. „Nem véletlenül választottuk ezt a helyet, újabb áruházunknak” – mondja Boross István az Oázis Kertészet alapító tulajdonosa. „Mi egy családi vállalat vagyunk. Ezért fontos számunkra, hogy közösség, ahol dolgozunk, befogadjon minket. Bízunk benne, hogy a város lakossága hamar felfedezi, hogy az Oázisban nem csak vásárolni lehet, hanem kikapcsolódni is.”
Valóban a sok ezer virág látványa igazi családi program lehet a városiak számára. A kertészetben tett kirándulás alkalmával az is feltűnhet, hogy az Oázis saját neve alatt is forgalmaz termékeket. Ezek mind kiváló minőségű, hazai beszállítóktól érkező növények és kiegészítők, és nem véletlen, hogy az Oázis nevét adta hozzájuk. A bevásárlóközpontokban megszokott rohanás után igazi felfrissülés itt sétálni, eltölteni egy kevés időt, beszélgetni egymással és az itt dolgozókkal.
Az Oázis nagy gondot fordít arra, hogy a helyi lakosok is kapjanak munkahelyet áruházban. A Budakeszin élő emberek különféle hagyományokat őriznek. Magyar, német, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki szokások jelennek meg mindennapjaikban és teszik színessé közös ünnepeiket. „Büszkék leszünk rá, ha egy ilyen közösség tagjai lehetünk!” - jegyzi meg végül Boross István.