2007.06.06.

Az almát folyamatosan védjük a lisztharmat és a varasodás ellen. A lisztharmat különösen a száraz idõjárású évek betegsége, ezért kevés csapadék esetén fokozottabban figyeljünk rá. A varasodás mind fiatal hajtásokat és a leveleket, mind a gyümölcsöt veszélyezteti. A lisztharmattal ellentétben fõként csapadékos idõjárás esetén üti fel fejét. Kiskertekben érdemes olyan szereket választanunk a védekezésre, amelyek mindkét betegség ellen hatékony védelmet nyújtanak.
Az alma kártevõi közül júniusban leginkább az almamoly kártételére kell számítanunk, amely az almán kívül a körtét, a birset, a naspolyát és diót és még számos más gyümölcsöt is károsít. Az almamoly hernyója belerág a gyümölcsbe egészen a magházig. Az így kialakult sebfelületen könnyen megtelepszik monília gomba, amely késõbb rothadást okoz a gyümölcsön. Az almamoly ellen könnyen védekezhetünk környezetbarát módon is. Mivel a kártevõ a fák kéregrepedéseiben telel át, ezért a fára helyezett hullámpapíröv is biztos menedéket jelent számára. A telelõre vonuló hernyók a hullámpapír hajlatait elõszeretettel használják búvóhelyként. A fára helyezett öveket célszerû júniustól folyamatosan cserélni és elégetni. A vegyszeres védekezésre a lepkék rajzása után egy-két nappal kerülhet sor, ezt a késõbbiekben kéthetente ismételni kell.

Ha sikerült megfelelõképpen védekeznünk a tavasszal jelentkezõ tafrinás betegség ellen, akkor már a növényvédelem nehezén túl vagyunk. A június folyamán, az õszibarackfán már ritkábban kell számítanunk gombás betegségek kialakulására, leginkább kártevõkre érdemes összpontosítanunk. A legtöbb feladatot ebben az idõszakban a levéltetvek és gyümölcsmolyok adják számunkra.
A levéltetvek (fõként a fekete õszibarack-levéltetû) közvetlen kártétele is igen súlyos tüneteket okozhat, de a vírusos betegségek terjesztésével a fa sorsát is megpecsételhetik.
A különbözõ gyümölcsmolyok közül a barackmolyt és a keleti gyümölcsmolyt érdemes megemlíteni. A mindkét kártevõ kártétele hasonlít egymásra, kártételük nyomán a két-három leveles hajtások barnán elszáradnak, majd a hajtás tövénél mézgacsepp jelenik meg. A kártevõk elleni védekezéshez használjunk Chess 25 WP-t vagy Pirimor 25 WG-t (mindkettõ hatásos a molyok és a levéltetvek ellen is).

A héjas gyümölcsök növényvédelmére általában nem kell sok gondot fordítanunk.
A dió esetében a legtöbb kártevõ vagy korokozó csak esztétikai károkat okoz, ezért több évtizeden keresztül is egészségesen tud fejlõdni a fa. Kiváltképp akkor, ha üde, jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajba ültetjük. A telepítéskor kerüljük a fagyzugos helyeket, mert a fában a legnagyobb kárt a fagyok okozhatják.
Ha a mandulát házikertben termesztjük, akkor nála sem kell eltúloznunk a növényvédelmet. A károsítói ugyan jórészt megegyeznek az õszibarackéval, de sokkal ritkábban kell védekezni ellenük. Esetenként a különbözõ gyümölcsmolyok, levéltetvek, a levéllikasztó gomba és a monília károsíthatja.
A mogyoró a többi héjashoz hasonlóan szintén ellenálló a betegségekkel szemben. A károsítókra akkor kell nagyobb figyelmet szentelnünk, ha a mogyoróbokrunk az erdõ közelében teleptettük.

• • •

További kerti tippek

19. hét
Tennivalók konyhakertünkben
Fuksziák
Hová ültessünk rododendront és azáleát?
Erkélyen nevelt fûszernövények
Füszernövények
46-47. hét - 2011. november
Szõlõ takarása
Gumók, rizómák, hagymák
Rózsák