A parlagfű az I. világháború alatt hoztak át Észak-Amerikából. Jávorka Sándor, a kiváló magyar botanikus 1908-ban Orsován találta meg. Innen az áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt a déli részeken, majd észak felé. Így az 1920-as évek elején átlépve a Drávát megjelent Somogy több uradalmában.

Teljes nevén az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia elatior L.) a fészekvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik. Dúsan elágazó egyéves növény. A kétszeresen szárnyalt levelű növény egyéves, rostos gyökérzetű, különösen a szár felső részén hosszúszőrű. A sárga porzós virágok a hajtások csúcsán füzérekben fejlődnek. A termős virágok a felső levelek hónaljában ülnek. Szélporozta növény. Egy kifejlett növény akár nyolcmilliárd nagyméretű (15-20 mikron) virágporszemet is képes a levegőbe juttatni. A parlagfű legintenzívebb növekedési időszaka július hónapban, a virágpor szóródásának legnagyobb tömege július végén és augusztus hónapban történik.

A legjobb, ha mechanikai eszközökkel végezzük az irtást, kapával vagy kaszával, hiszen ez kíméli leginkább a környezetet és persze a költségeinket is. A fiatal kikelt növényeket a tömeges megjelenésük után, minél elõbb tanácsos megsarabolni, a talajszinten a gyökérnyaki részt elvágva elpusztítani, ugyanis a növények nem tudnak újrahajtani.Idõsebb, és kapálásra nem alkalmas területen a még el nem fásodott szárú növények ellen már kaszálni kell. Az alacsonyan elágazó elsõ oldalhajtások szinte a földön fekszenek, ezeket a kasza rendszerint nem tudja levágni. Kaszálás után mindig marad néhány oldalrügy, amibõl újabb hajtások törnek ki. A rosszul elvégzett kaszálás nyomán nem egyszer elõfordul, hogy egy fõ szár helyett 3-4-et nevel a növény, bepótolva virágporban és termésben a lemaradást. Még az igen gondosan végzett kaszálás után is egészen bizonyosan szükség lesz újabb kaszálásokra vagy gyomirtó szer alkalmazására.

A sok esõ miatt általában igen nagy gondot kell fordítani a levéltetvek és gombabetegségek károsítására szinte minden növényen.

Elvirágzás után metszhetjük a jezsámen, gyöngyvirágcserje és egyéb, idei vesszõkön virágzó cserjéinket. Az uborkát 2-3 naponta szedjük. Befõttnek a pár centis a legjobb.

A zöldbab szálkásodó fajtáit szintén minél gyakrabban érdemes szedni. Sokan csak a sárga hüvelyeket kedvelik, pedig a zöldhüvelyû több ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, ezemkívül kevésbé szálkásodik is.

Zöldségnövényeink közül a paprika talán a legigényesebb. Igényli a gyakori fejtrágyázást, pl. az 1%-os Woldünger megfelelõ 3 hetenként.

A karfiol rózsáira törjük rá a leveleket, hogy ne érje a nap és ne barnuljon meg tõle. Hasonló tüneteket okozhat a bórhiány is. (Az újabb fajták már magukat árnyékolják, ezeket nem kell törni.)

Vethetünk, ill. palántázhatunk még sokféle zöldséget, így rövidebb tenyészidejû karfiolt, káposztaféléket, sárgarépát, céklát, csemegekukoricát, zöldbabot, uborkát, kaprot.

Dugványozzuk az edényes növényeinket, így a muskátlit, Datura-t, margarétafát, leandert, fuksziát, gránátalmát, Bougainvilleát. A dugványok számára legfontosabb az állandó nedvesség és pára, ezt fóliatakarással érhetjük el. Árnyékba helyezzük! Közegnek használhatunk mosott rostált sódert amit egy 5-6 centis tálcába döngölünk. A dugványokon 2-3 levélpár legyen, de azokat is vágjuk vissza félig, az alsókat pedig távolítsuk el és egy miliméterrel a levelek eredése alatt metsszük le. Ezt mártsuk gyökereztetõporba és helyezzük a vékony fával fúrt lyukba.

Most van a legkedvezõbb ideje a nõszirom (Iris) tõosztásának. Éles késsel vágjuk szét a felszedett töveket úgy, hogy mindegyiken maradjon levél. Az elöregedett gyöktörzsdarabokat vágjuk le. A leveleket harmadukra kurtítsuk. A vágási felületre szórjunk gombaölõszert. Ne ültessük mélyen, a rizómát (gyöktörzs) kissé érje a nap. Ilyenkor már gyakori a gyümölcsfák törzse mellett a gyökér- és tõsarjak megjelenése. Ezeket feltétlenül távolítsuk el, mert oltott fáknál az alanyból erednek, így nem lehet belõlük csemetét sem felnevelni.

Nézzük át fiatal fáink koronáinak belsejét és ha hosszú egyenes, felfelé törõ ún. vízhajtásokat találunk azokat is távolítsuk el, esetleg kötözzük a megfelelõ irányba ha "elfér" a koronában, vagy esetleg ifjítási céllal le szeretnénk vele váltani valamelyik vázágat. A szamóca ostorindáit már meggyökereztethetjük, mert megerõsödtek. Ezt a sorok közé helyezett tejfölös poharakba is végezhetjük egy kampóval odafogva az indát, vagy elõbb a talajon is gyökereztethetünk ha jó lazán tartjuk vagy komposztot szórunk közé és nedvesen tartjuk. Ne hagyjuk abba az öntözését, ha jövõre is szeretnénk fenntartani!

Távolítsuk el a korai csemegeszõlõk fürtjei elõl a leveleket, így pár nappal elõbbre hozhatjuk az érést. A fiatal, újonnan telepített szõlõnél csak a két legerõsebb hajtást hagyjuk meg. Az oldalhajtásokat 2-3 levélre csípjük vissza. Feltétlenül öntözzük.

Zsilinszky Pál okl. kertészmérnök
webkert.hu

• • •

További kerti tippek

Mulccsal a hideg ellen
Korai virágzású Krizantémok téli ápolása
Mitõl fejlõdik szépen az áfonya?
Készítsünk a fagyöngyből...
Védjük fáinkat!
Bonsai levélhullás
trombita folyondár kerítésünkön
50. hét
42. hét
az azálea megúszta