A természet minden rezdülésével lágyan azt suttogja nekünk, hogy itt az õsz, és érdemes figyelnünk a költözõ madarakat, amelyek a népi mondás szerint, ha szeptember végéig nem repülnek el, a jó idõ akár karácsonyig is kitarthat.

Ebben az idõszakban kiskertjeinkben alapvetõen a betakarítással és a termények tárolásával kapcsolatos teendõk kerülnek elõtérbe. Már most gondolnunk kell a tavaszra, hiszen a kertésznek a tavasz az õsszel veszi a kezdetét!

Gyümölcs-szõlõ

Gyümölcsösünkben a betakarításon felül az alma, körte és birs szedés utáni növényvédelme a legfontosabb feladat, a leveleken áttelelõ, a következõ évben potenciális fertõzési forrást jelentõ kórokozók, illetve a kéregrepedésekben megbúvó kártevõk ritkítása. Ilyen az alma és a körte ventúriás varasodása, a körte mikoszferellás levélfoltossága, valamint a birs diplokarponos foltosságának kórokozója, valamint a takácsatkák, az almamoly és a pajzstetvek elleni õszi védekezés.

A kémiai növényvédelmi munkák mellett, a megfelelõ agrotechnikával is csökkenthetjük a jövõ évi károkat, a lehullott és fertõzött levelek folyamatosan gyûjtésével és elégetésével. A fertõzött fás részeket metszéssel távolítsuk el, az egészséges részig visszavágva. A kéregkaparás jelentõsége elsõsorban a törzsön telelõ fajok elleni védekezés vonatkozásában van.

Zöldségeskert

A kertbe kiültetett, liliomfélék családjába tartozó metélõhagyma (Allium schoenoprasum) tövek egy részét szedjük fel és ültessük cserepekbe, kisebb ládákba, hogy a hideg, fagyos idõszakban is dézsmálhassunk belõle. A snidling nem csupán a zöldséges, vagy fûszerkertben, hanem az egynyári és évelõ virágágyakba is beültethetjük, mivel tavasztól õszig, üde zöld, színével és június elején nyíló kékeslila gömbvirágzatával díszít.

A késõi káposztafélék, zeller és paszternák, a legtöbb helyen még nem fejezte be a növekedését, így száraz napsütéses idõszakban fontos számukra a nedvesség utánpótlása. Az ilyen száraz nyár végi idõszakban a rendszeres öntözés ugyanolyan fontos, mint a talaj rendszeres borítása.

Ki ne szeretne ingyen nitrogént juttatni a talajba? Ennek legegyszerûbb módja, ha a letermett pillangós virágzatú (hüvelyes) növényeink maradványait (borsó, bab, lucerna stb.) zöldtrágya gyanánt beforgatjuk a talajba. A nitrogénkötõ baktériumok (Rhizobium) ezen növények gyökérgümõiben élnek és a levegõ gáz alakú, szabad nitrogénjét képesek megkötni és fehérjéikbe beépíteni, mely az egyik legolcsóbb és legtermészetesebb formája a nitrogén utánpótlásának a talajban. Mezõgazdasági szempontból igen nagy jelentõségûek, mivel a talaj N-tartalma a denitrifikáció által folyamatosan csökken és ezt kompenzálják a nitrogéngyûjtõ baktériumok.

Dísznövények, virágoskert

A beidegzõdött szokásoktól eltérõen egyes egynyári virágokat (búzavirág, egynyári szarkaláb, díszpipacs, dísznapraforgó, stb.) nemcsak tavasszal, hanem õsszel is, szeptember közepétõl a fagyokig el lehet vetni. Az õszi csapadék (ami még egyelõre várat magára) hatására megerõsödõ egyedek (vagy magvak), jól áttelelnek, és sokkal hamarabb indulnak tavasszal fejlõdésnek és borulnak virágba, mint a tavasszal elvetett társaik.

Ebben az idõszakban érdemes még szobanövényeinket szaporítani.

Az örökzöld tûlevelû és lombos fáink és bokraink télen is sok vizet párologtatnak el, így szeptember folyamán még bõven (esetenként a tél folyamán is, hosszantartó napsütéses fagymentes idõben) öntözzük, hogy a talaj elegendõ mennyiségû nedvességet tudjon magában eltárolni a növények számára.

A liliomok a legszebb évelõ hagymás növényeink közé tartoznak, melyek jó vízáteresztõ képességû talajt, félárnyékos helyet igényelnek és legegyszerûbb szaporítási módja a tõosztás (a hagymák idõvel telepet képeznek, az idõsebb hagymákon lassanként újak fejlõdnek, halmazt képezve), melyet ebben az idõszakban érdemes megtennünk. Ha sok új növényt szeretnék, érdemes megpróbálkozni a hagymapikkelyekkel való szaporítással, melyre a nyár vége, õsz eleje a legalkalmasabb idõszak. Akár fölszedés nélkül is hozzáférhetünk, ha kiássuk körülötte a földet annyira, hogy a pikkelyleveleket leválaszthassuk, majd ládába dugványozva és fóliával lefedve, fûtetlen hûvös helyen tartjuk a tavaszi kiültetésig, amikorra kifejlõdnek rajtuk a hagymácskák. Több liliomfaj is fejleszt a levélhónaljakban sarjhagymákat, melyeket szeptember folyamán nedves földbe, cserépbe vagy szaporítóládába ültethetünk – hûvös helyen teleltetve tavaszig meggyökeresednek, és ekkor már kiültethetjük õket a szabadba.

Szeptember a legmegfelelõbb idõszak az iszalag (Clematis) telepítésére is, melyhez a kívánt hatástól és formától függõ támberendezés elengedhetetlenül szükséges

Növényvédelem

Többek között a vadgesztenye leveleinek foltosságát a Mycosphaerella maculiformis gomba okozza (mikoszferellás levélfoltosság), mely a lehullott levelekben telel át és itt képezi spóráit, melyek tavasszal ismét fertõznek. Terjedését a nedves környezet, az esõs idõszak elõsegíti. A következõ vegetációs idõszakban való fertõzését megakadályozandó, gyûjtsük össze és semmisítsük meg a lehullott faleveleket. Tünetei: a levelek mindkét oldalán látható, kerekded alakú különálló, de idõvel összefolyó, apró barnás-vöröses foltok, melyek között a szövetrészek megsárgulnak, így a levél mozaikos jelleget ölt. A Chrysanthemum veszélyes ellensége a fehér rozsda (Puccinia horiana), melynek kártételét nehéz megelõzni, a fertõzött növényeket érdemes az ágyásokból azonnal eltávolítani, vagy a fertõzés kezdeti stádiumában vegyszerrel védekezni ellene (pld. Dithane). Tünete: a hajtásokon és a levél színén apró sárga besüppedõ foltok, melyek késõbb bebarnulnak, a levelek fonákán pedig kiemelkedõ, fehér képzõdmények keletkeznek, a levél hullámosodik, majd szövete elhal.

Kovács László Zoltán
okl. kertészmérnök
kovlazol@gmail.com

• • •

További kerti tippek

Gyökereztessünk burgonyát!
8. hét
Tervezzük meg a vetésforgót
Trágyázás
Díszítsünk virágokkal, termésekkel
Bokorújítás
Ültessünk fát
3. hét
kaktuszok fény - és hőigénye
Búcsú az egynyáriaktól